Kezdeném először egy pozitív dologgal. Tudom, hogy nagyon régen volt már friss, ez részben azért van, mert két hónap anyagát kell folyamatosan úgy pótolnom, hogy közben a frissek és jönnek egymás után, mindez természetesen német nyelven, ugyanis ilyen a sulim. De a rész már javában íródik, de még finomítok rajta, mert így elég unalmasnak tűnik. Szóval tényleg bocsánat mindenkitől, tudom, hogy néhányan már várjátok, de sajna néha vannak ilyen időszakok, amiket nem lehet belekalkulálni.

Ugyebár azt már sokszor mondtam, hogy a történet nektek, olvasóknak íródik. Ha ez nem így lenne, akkor maradna a Wordben, én ott is tökéletesen jól el tudom olvasgatni. A többi elfoglaltságomhoz képest elég sok időt töltök az írásával, tervezésével, a mindenkor aktuális kinézetről pedig nem is beszélve. Alapból nem vagyok egy gyors ember, ha valami adrenalin löketet ad, csak akkor frissítek hetente többször. Normál esetben egy-másfél hetente frissítek, mert úgy fél bele az időmbe, főleg egy másik történet mellett. Jön a kérdés, hogy akkor miért nem csak egyet írok egyszerre, erre a válaszom: azért, mert én így akarom. Ha egyszerre egyet írnék, hiányozna más. Sajnálom, de ilyen vagyok, és szerintem ez sosem lesz másként.

Továbbá nem hinném, hogy valaha azért ne hoztam volna fejezetet, mert kevés kommentet kaptam. Maximum kicsit lelomboz, ha csak egy-két ember szól hozzá, de ugyebár, aki a kicsit nem becsüli… Szóval úgy vagyok vele, hogyha kevés jön, akkor ugyanúgy hozom a folytatást, hátha több lesz. Nem hinném, hogy ezért beképzeltnek tűnnék, vagy ”nekem állna feljebb”, csupán mindenki szereti, ha már naponta közel százan (frissítési időben többen is) járnak az oldalra, abból néhány nyomot is hagyjon. Tudom, hogy nehéz megtenni, meg sokszor se kedvünk, se semmi, de nekem más visszajelzésem nincsen. Aki pedig várja, és kommentel rendesen, attól tényleg ezer bocsánat, de szerintem akkor is ki fog tartani mellettem, ha nem frissítek minden nap. Ha egy történet tetszik, akkor tetszik abban az esetben is, ha egy hónapban csak két-három fejezet jön. Hihetetlen, hogy tizenhét évnek, és négy évnek a fanfiction világban el kellett telnie, hogy megtudjam egy embertől, aki a nevét sem vállalja, hogy beképzelt vagyok, és panaszkodok. Igen, lehet, hogy az utóbbi többször van, de erre megint csak azt tudom mondani, hogy ilyen vagyok. Akinek nem tetszik, az olvassa a részt, és más nem, vagy még azt sem. Sőt, mailben vagy kulturált körülmények között meg is lehet velem vitatni, hogy mi tetszik, vagy mi nem, de ez azért már szerintem kissé túlzás. Soha nem köteleztelek titeket semmire, hogy is tehetném? De a vérnyomásom és az idegrendszerem (maradéka) ér nekem annyit, hogy ilyen kis beszólások miatt ne tegyem tönkre. Szerintem maximálisan megérthető, ha ezen most kissé felhúztam magam. Pechre hirtelen haragú vagyok, úgyhogy nagy valószínűséggel, ha többeteknek is ez a véleménye, mint annak az illetőnek a chatben, idővel a történet be fogja zárni a kapuit a nagyközönség számára. Semmi kedvem meghívóssá tenni, mert borzasztóan jó érzés nézni, hogy egy-egy frissítésnél nyolcan-kilencen is vagytok egyszerre az oldalon. Szóval én nem szeretném...

És ez abszolút nem hiúsági kérdés, vagy hogy azt mutatná, hogy én olyan nagyra tartanám magamat. Ez csak egy negatív visszajelzés, ami rosszul esik, de ha csak ezt kapom, hát mit higgyek?

Köszönöm, hogy elolvastátok!