Sziasztok! Mint látjátok az oldal ismételten megnyitotta a kapuit sokak bánatára, ám remélem még többek örömére. A csodálatos design Euphoria érdeme, ahogyan a főszereplő új képe is. Erről a régebbiekben már írtam, most inkább nem ismételném meg. Néhányan, akik jelentkeztek arra, hogy akkor is olvasnák a történetet, ha a blogot meghívóssá teszem, kaptatok egy mailt, amiben ezeket a dolgokat már leírtam. A számláló szerintem magáért beszél, és egyfajta ösztönzésként szolgál nekem az írásra, de nektek, olvasóknak is megmutatja, hogy mikor számíthattok frissítésre.

Amit pedig a linkcserékről szeretnék mondani: Nem tudom, hogy az összeset beraktam-e, az is lehet, hogy néhány kimaradt, szóval akinek velem van cseréje és nem látja kint magát, továbbá aki jelentkezni akar, az a mail címemen megtalál. Nem szeretnék ebből semmilyen nyilvános sértődéseket, valószínűleg tudjátok, hogy az egész oldalt megsemmisítettem, és ezt néha sajna a cserék bánják. Szóval akárki nem látja kint magát, nem szemétkedésből van, csak elkevertem valahova azt a fájlt, ahova le voltak mentve. 

Most pedig szeretnék egy icipici kóstolót adni a következő fejezetből, ami akkor kerül majd fel, ha a számláló eléri a bűvös 00:00:00:00-t

"A szobához még tartozott egy polc, tele könyvekkel és régi videokazettákkal. Óvatosan megközelítettem, majd lekaptam egy könyvet. Az összesnek szinte ugyanolyan kötése volt, egyiken sem volt cím vagy szerző. Furcsálltam, de úgy döntöttem, hogy belenézek, veszítenivalóm nincs. A megsárgult lapok alig kivehető, fakó kézírásokat tartalmaztak. Gyorsan felkapcsoltam az összes, szobában lévő lámpát, és megpróbáltam kiolvasni a betűket. Röpke két perc után vettem észre, hogy a szavak bizony nem angolul voltak, és mégis folyékonyan olvastam.
- Ez valami boszorkánykönyv? – kérdeztem hangosan, majd gyorsan le is szidtam magam, és körbenéztem, hogy Damon nincs-e valahol a közelben. Elvégre neki azt kéne látnia, hogy én nem értek ebből semmit. Az ablakhoz rohantam, de a kocsija nem állt a szálló előtt. Bár gondoltam, hogy nem autóval közlekedik, amikor a sétálása is gyorsabb, mint annak a tragacsnak a végsebessége.

Leraktam a könyvet, majd magamban mormolni kezdtem a jól megszokott igét, amivel leellenőrzöm, hogy hallótávolságon belül tartózkodik-e valami természetfeletti lény. Nem érzékeltem semmi ütközést, így Damon biztosan nem kísérhette figyelemmel azt, hogy épp mit csinálok. Nagy valószínűséggel Mason után eredt, ami több szempontból is ártalmas rám nézve."

Ennyi lett volna, a többit majd holnap! :)
Köszönöm a figyelmet!

Désirée