2011. február 9., szerda
Sziasztok!
Két dolgot is szeretnék mondani, és fogalmam sincs melyikkel kezdjem. Oké, először jöjjön a jó. Tehát, nagyon örülök, hogy végre van időm-kedvem-ihletem az íráshoz, így megpróbálok minél többet dolgozni egy fejezeten. Abszolút lelkes vagyok, de (és itt jön a rossz) tőletek egy kicsivel több lelkesedésre számítottam. Azt hittem, hogy egy picivel nagyobb érdeklődés lesz a folytatás iránt. Remélem, hogy ez még csak kezdetleges állapot. Na de ezt a témát elnapoljuk, foglalkozzunk a pozitívumokkal, hiszen tudom, hogy néhányan várjátok már a folytatást. Tehát jöhet egy kis szösszenet:
Egy pillanatra a reménytelenség fagyos érzése suhant át rajtam. Hirtelen ismét egy törékeny, gyenge embernek éreztem magam, aki csak egy helyben áll, és mozdulni sem tud a rá nehezedő dolgok súlyától. A légzésem tempója kétszeresére nőtt, szinte ziháltam. A teljes csendet most mintha megzavarta volna az a sok szörnyűség, aminek tanúja voltam. Emberek kiabálását hallottam, hörgést, sírást és Rosabelle hangját, amint szólítgat engem. Hirtelen ezernyi hang költözött a fejembe, és mind üvöltöttek. Bele is hasított a fájdalom, úgy éreztem, hogy szét akar robbanni. Félelmet éreztem, két hónap után először, olyan erős félelmet, amibe tudtam, hogy néhány óra alatt bele is tudnék őrülni. Szörnyűbbnél-szörnyűbb képkockák játszódtak le a szemem előtt, és én nem tudtam kiűzni őket a gondolataimból. Kezeimet a fülemre tapasztottam, és egész testem remegése közepette már sírva kérleltem, hogy hagyjanak békén, de nem szűntek meg. Kívülállóként hallottam, ahogy sikítok. Tehetetlen voltam.
- Mi a fene történik? – hallottam a távolból Mason hangját. – Ébredj, Roseanne!
Felnyíltak a szemeim. Mason még mindig rázott és az arcán igazi aggodalmat véltem felfedezni. Hirtelen nem tudtam, hogy mi történt, vagy éppen mi nem, csak egyben voltam biztos. Nem álmodtam, nem aludhattam el! A dolgok mögött valami másnak kell lennie. A félelem ismét a gondolataimba férkőzött, de össze tudtam szedni magam annyira, hogy megszólaljak.
- Csak álom volt – nyugtatott Mason. Mikor felültem a kezét a hátamra csúsztatta, és gyengéden simogatni kezdte. – Volt ilyen már ez előtt is?
- Sosem voltak rémálmaim – lihegtem, majd fájdalmasan rá emeltem a tekintetem. – Nem aludtam el, az biztos. Valaki belemászott a fejembe. Valaki tudja, hogy mi vagyok.
- Holnap utánajárunk – ígérte, majd átölelt. – Próbálj meg megnyugodni, szerezd vissza a bátorságod.
- Rendben – pattantam fel mellőle. Úgy éreztem, hogy túlságosan elgyengültem. – Nem kell a babusgatás, megleszek! – ráztam meg magam, hogy ismét visszavegyem a tökéletes, vakmerő és keménykezű álarcom. Összehúztam magamon a köntöst, és további szó nélkül elindultam a lépcső felé, hogy a szobám jótékony magánya vegyen körül, ne egy halálra rémült vérfarkas.
- Nem leszel meg – kiabált utánam, majd éreztem, ahogy a karomnál fogva visszaránt. – Szükséged van valakire, akire támaszkodhatsz!
- Nincs szükségem senkire – sziszegtem. – Te pedig foglalkozz a saját hatáskörödbe tartozó feladatokkal. Megsúgom, az én lelkem ápolása nem tartozik oda – majd faképnél hagytam.
Ennyi lett volna előljáróban. Hogy tetszett?
Vic
ui: A fejezet valószínűleg holnap vagy holnapután kerül fel!
Címkék: előzetes
6 comments
2010. október 8., péntek
Sziasztok!
Péntek van, vége a hétnek! Igen, ez azt jelenti, hogy megint van időm írni, és gondolkodni vadabbnál vadabb dolgokon, amiket aztán beépítek a történetbe. Na, de nem is erről akartam most rizsázni, hanem valami sokkal fontosabbról. Húha...
Tehát, elvileg ma szeretném felrakni a next chapter-t, de nem tudom, hogy elkészülök-e vele, ugyanis az ötödik epizód annyira felidegelt, hogy jelenleg még keresem saját magam. Legkésőbb hétkor viszont tutira elkezdek írni, és akkor tíz felé hozom a fejezetet. Ha éjfélig nem hoznám, akkor valószínűleg már nem is fogom, de egyelőre legyünk optimisták!
Köszönöm annak a nyolc embernek, aki rányomott arra, hogy tetszett neki a történet, remélem komolyan gondolták, és persze azoknak is, akik szavaztak, a kommentelőket pedig már nem is tudom az égig magasztalni! Köszönöm nektek még1x, és remélem továbbra is ilyen érdeklődőek lesztek!
Csak hogy húzzam egy kicsit az agyatokat, úgy döntöttem, hogy kaptok egy kis ízelítőt a ma esti/holnapi részből.
Nem tudtam, hogy mi fog most történni. Megtámad, vagy csak szórakozik, ám éreztem, hogy a vér megfagy az ereimben. Csak a csodában bízhattam, és az a segítségemre is sietett.
- Engedd el – hallottam meg váratlanul Damon hangját mellőlünk. – Még van tíz másodperced, utána darabokban hagyod el a várost!
- Azt hiszed, félek tőled? – pillantott lazán oldalra Lucas.
- Ezek után fogsz – jelentette ki Damon, majd egy pillanat múlva Lucas eltűnt mellőlem, és az úttesten hevert.
Kedves voltam, ugye? :)
Nos, a többit majd este, addig is mindenki lesse meg az új epizódot, aki eddig még nem tette volna!
See you later!
Vic
Nos, a többit majd este, addig is mindenki lesse meg az új epizódot, aki eddig még nem tette volna!
See you later!
Vic
Címkék: előzetes
1 comments
2010. október 3., vasárnap
Szép estét (hajnal negyed háromkor)!
Igen, én még mindig itt lógok a neten, mikor a normál emberek betegen már rég az ágyat nyomnák. Nos, megszületett a következő fejezet is, és természetesen azért jelentkezem, hogy megosszak veletek belőle egy szösszenetet. Előzetesként annyit mondanék, hogy szerintem ezzel a húzásommal sokakat meg fogok lepni, legalábbis remélem, ugyanis nem volt benne az eredeti "forgatókönyvben". A fejezetet még holnap estig nélkülöznötök kell, de addig is várom a véleményeket az előzetesről. Ezúttal nem olyan hosszú, ám annál beszédesebb!
Damon egy erőltetett mosoly kíséretében felkelt az asztaltól, és a pult felé indult. A legjobbnak láttam, ha felé sem nézek, így próbáltam Elenáékra fokuszálni. Egy perc sem telhetett el, mikor a telefonomon az SMS-t jelző hang megszólalt, én pedig naivan rányomtam az ismeretlen számról jött üzenet megtekintésére. Egy képet tartalmazott alatta ezzel a mondattal:
”Viselkedj rendesen, különben küldöm is tovább Lockwoodnak.”
Nos, ennyi lett volna a szösszenet. Hogy milyen képről van szó, és ki, de legfőképpen miért akarja továbbküldeni, az egyelőre az én titkom marad. Persze, ha van tippetek, akkor nyugodtan írjátok meg akárhova az oldalon belül, szívesen fogadom őket. Az is lehet, hogy eltaláljátok, és akkor lőttek a meglepetésemnek, de nem is bánnám annyira! Most pedig szerintem én is az alvás mezejére lépek.
Jók legyetek! Puszi :)
Vic
Címkék: előzetes
1 comments
2010. szeptember 26., vasárnap
Sziasztok!
Javában íródik a következő rész, de úgy döntöttem, hogy most igazán gonosz leszek és megfontolt, szóval nem publikálom még legalább szerda-csütörtökig. Azért, hogy ne utáljatok annyira, amennyire kéne, adok egy kis szösszenetet a következő részből, így korrekt.
Nem is tudtam, hogy ez a fiú ilyen ismert a városban. A legtöbb embernek be is mutatott, amit igazán utáltam. Miért nem lehet csak köszönni, majd továbbállni? Hiszen már egy hónapja itt vagyok, mégis mindenki most kérdezi, hogy honnan jöttem, mit csinálok és a legmegdöbbentőbb kérdést is feltették páran: Mióta vagyunk együtt?
- Igazából mi nem vagyunk együtt – mondtam egy szégyellős mosoly kíséretében, de valamiért senki nem akarta nekem elhinni. Tyler is csak mosolygott, egy apró puszit nyomott a hajamra, és eltűnt az emberek között. Egyedül maradtam
Ennyi lenne az előzetes. Eléggé beszédes, de félreérthető is. Hogy mi történt előtte meg utána? A következő részből kiderül. Persze, ha valami kérdésetek van, vagy ilyesmi, akkor minden nap megtaláltok itt!
Köszönöm a figyelmet!
Puszi,
Vic
Címkék: előzetes
1 comments
2010. szeptember 20., hétfő
Sziasztok!
Újra egy olyan részhez értem, amihez több tervem is lenne, és megint nem tudom, hogy melyik lenne a legjobb folytatásként. A rész fele már készen van, így majdnem biztosan csütörtök este kerül publikálásra.
Elég sok dolgom lesz a hét folyamán, most is egy gyönyörű kisfiúra vigyáznék, ha nem éppen a gép előtt görnyednék, de ilyen feltételek mellett képtelen vagyok írni. A lényeg az, hogy csütörtökig ha megszakadok, akkor is kész lesz a rész, és remélem elnyeri majd mindenki tetszését. Addig is unaloműzésként hoztam nektek egy-két mondatot, amolyan előzetesként az új fejezetből. Remélem kellőképpen felkelti az érdeklődéseteket!
- Hagyj békén! – mondtam, és feltápászkodtam a földről, majd újra hátrálni kezdtem, és lopva végigmértem magam, hogy hány helyen lettem mocskos az újabb erdőben fetrengéstől.
- Ne erőlködj már, ez nekem kínos – mondta, enyhe kérlelő hangnemet imitálva. – Lehetetlen elfutni előlem, vagy ártani nekem. Ahhoz te túl kevés vagy, és a hozzád hasonló többi halandó is ugyanígy van vele. Nem tudsz megsebezni, de én téged annál inkább.
Ennyi lett volna... köszönöm a figyelmet. *meghajol*
See you on thursday!
vic
Címkék: előzetes
1 comments
